Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Világraszóló siker a debütáló FATEROCK FC csapatától a május 1. kupán

2010.05.04

Az U-11-es csapat apukáinak oszlopos tagjai kiegészülve egyéb, focit, és bulit egyaránt szerető apukákkal gondolt egy nagyot, és leadta nevezését a Dunaharaszti MTK sporttelepén rendezett,  nagy hagyományokkal bíró máj. 1. kupára FATEROCK FC néven. Nem féltek, hogy megégnek a mutatott teljesítményükkel, mert nem az volt az elsődleges cél, hogy focitudásukról tanúbizonyságot adjanak, sokkal inkább a kupa közösségformáló lehetőségével szerettek volna élni, ill. egyszerűen egy hangulatos hétvégi délután szerettek volna eltölteni a fiaik miatt "2. otthonuknak" aposztrofált DMTK sporttelepen szeretteik körében.

Ez sikerült is. Lengyel Laci, alias Hispán újra a segítségünkre sietett, ezúttal főzőtudományát fitogtatta, mert olyan Marhapörit varázsolt a bográcsba, amilyenről sokan még álmodni sem mernek. Reggel 7 órakor már a helyszínen tüsténkedett, hogy a PIMPA és a FATEROCK csapattagjai és családjaik ebédjéről gondoskodhasson. 
Na de szóljunk az aranylábúakról is egy kicsit.
Kép 
A csapat tagjai: 
álló sor, balról jobbra:

Egyed András, Lengyel László ( pörkölt ), Szabó II. Zoli "CSK", Vili, Hutvágner Károly, Szabó Zoli, Simonics Gábor,
Guggolnak: Pongrácz Tamás, Benis Pál, Juhász Zoli, Szántó Feri, Híves Gábor és néhány gyermek...
A képről sajnálatos módon hiányzik Lengyel Csabi, aki térdsérüléséig a csapat nagyon aktív és hasznos tagja volt, ill. Id. Tóth György, aki az U10-es csapattal igazoltan volt távol.

Az első meccsen még a csúszós fű nekünk kedvezett, mert a nagyobb játékerőt képviselő DHT csapatát sikerült lelkes és odaadó játékkal 4:2 arányban verni.

A 2. meccsen a barátainkat ( PIMPA ) vertük el szomorú szívvel 2:1 arányban, akik létszámhiánnyal küzdöttek, így nem lehet reálisan értékelni a kupán való szereplésüket.
8 között a csapat ráadásul csoportelsőként! pedig már azzal kalkuláltunk, hogy a csoportmeccsek után nyugodtan ihatunk, nem kell a továbbjutással foglalkoznunk. Persze néhányunkat ez sem tántorított el némi-nemi sörmennyiség elfogyasztásától.

A 4 közé jutásért egy szimpatikus fiatal csapat ellen újra egy kis szerencse kellett, mert az igazságos 1:1 után 7-esekkel nyertünk.

Jött a csúcsmeccsünk, ahol az Andrásik félprofi játékosai ellen kellett volna tisztesen helytállnunk, vagyis a döntőbe jutnunk. Vezettünk is 1:0 -ra, de aztán jónéhány percig eldugták a labdát, mert nem találtuk sokáig. A vége 6:1 oda.

Jöhetett a bronzmeccs, ahol sajnos nem minden a fociról szólt, köszönhetően néhány, a foci iránt óriási alázattal bíró U19-es nagyreményű DMTK ifistának, akik nem bírták elviselni, hogy bár nagyrészt náluk volt a labda, de mi rúgtuk a gólokat. Reméljük a mi gyermekeinknek több jutott a tiszteletből, alázatból, és egyéb másból, amikor osztották, mert a meccs vége kritikán alulira sikeredett. Néhány apuka felvette ugyan a kesztyűt, de tekintettel a majálisra, és a meccset néző gyerekekre, nem történt végül atrocitás...
Végeredmény: FATEROCK - DMTK U19  -   5:3

Egy találó, kicsit talán pikért idézet a meccs utáni kézfogások sűrűjében:

"Gratulálunk srácok, belőletek még lehet bármi!"
Majd meglátjuk...

A bronzérmeket és a 3. helyért járó kupát Dr. Szalay László Polgármesterünk adta át a "nagyszínpadon", ahol nem mellékesen a csapat sikerét megfejelve, Hutvágner Károlyt választották meg a torna legjobb kapusának, pedig csak a fia, Geri kapuskesztyűjét, és futballcsukáját hozta magával, és azt a sok elméleti tudást, amit a kapusedzéseken látott. Na persze még némi alázatot, és a játék iránti szeretetet.

Néhány fotó még, hogy az is beleélhesse magát a történésekbe, aki nem volt ott, vagy esetleg csak felidézésképpen újra szeretne ott lenni.

Jövőre veletek ugyanitt, és reméljük, hogy néhány kilót addig le is adunk, mert jövőre Kovacsik Tibi ( tiszteletbeli apukával)  megerősödve a tornagyőzelem a cél!

Napszúrás ellen is a sör a legjobb:

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

U1 eszik:
Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A MUTERROCK is kitettek magukért:

Kép

 

 

 

 

 

 

 

Külön köszönet Rózsika néninek a mezekért és a segítőkészségéért, Híves Gábornak a szervezésért, Hispánnak a pörköltért, Szabó II.-nek a bíztatásért, A játékosoknak az odaadó játékért,  a szurkolóinknak a bíztatásért,  az ellenfeleknek, hogy nemes küzdelemre kényszerítettek bennünket, és végül, de nem utolsósorban a Mutterocknak, hogy mindvégig mellettünk álltak.