Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szakembereink számtalanszor említették már, hogy az ötvenes években azért csodálta szinte az egész világ a magyar labdarúgókat, mert zseniális technikával, kreativitással rendelkeztek. Ez így is van, de ez nem „pusztán” a tehetséges játékosokon múlt, hanem azon a „felkészítési” mondhatnánk önképzési rendszeren, amelyet a játékosok a grundon szereztek meg. A napi öt-nyolc órás labdázás fejlesztette ki azokat a készségeket, amelyek révén eredményes és látványos volt a futballunk.

Puskás, Bozsik, Hidegkuti mellett, számtalan olyan egyéniséggel rendelkezett a magyar „játékosállomány”, akikből több nagy csapatot állíthattunk volna össze. Ahogyan manapság fogalmaznánk, volt az egyesületi megfigyelőknek, edzőknek kiválasztási, „merítési” lehetősége.

Ahhoz, hogy képzett játékosok kerülhessenek fel a felnőtt csapatokba, illetve azok közelébe (tehát 21-23 éves korra) egy 10-15 éves képzési, felkészítési időszakot kell alapul venni. S arról sem szabad elfelejtkezni, hogy az U7-U12 éves korig gyakorlatilag lezárul az idegrendszer tanulási folyamata. Vagyis, ha addig nem fejlődik megfelelő szintre a játékos labdás és labda nélküli koordinációja, akkor óriási deficittel kerül a nagypályára, majd az ifjúsági korba.

„A példák azt mutatják, hogy a jövőt meghatározó időszakban, a gyerekeknek (minimum) napi négy-öt órai játékra, gyakorlásra, - mozgásos tevékenységre – van szükségük ahhoz, hogy a játék készségek, a fiziológiai és mentális alapok a kellő mértékben fejlődjenek.” (lásd ide vonatkozó cikkünket!)

Ezt a napi négy-öt órát manapság iskolai vagy egyesületi szinten, nem lehet teljesíteni, de még együttesen, összevonva is igen nehéz.
Mondhatnánk: ott vannak az akadémiák.
Igen ám, de az akadémiai rendszer csak 14 éves kortól szerveződik.
Oda már kiválasztott gyerekek kerülnek. „Hozott” anyagból dolgoznak a szakemberek.

Még ma is sok tehetségünk van.
„Lent" a kisebb műhelyekben kell még aprólékosabban dolgozni.
S ez nem elsősorban edzői jelenlétet igénylő feladat.

Az edzőnek a meg kell megteremteni a körülményeket, a lehetőségeket a gyerekek részére, hogy ők maguk igényeljék azt, hogy labdával töltsék el a szabadidejüket. Olyan játékokat, játékos feladatokat kell az edzőknek példaként mutatni, hogy azok önálló játszásával fejlődjenek.

Megint csak emlékeztetnénk az olvasóinkat egy régebbi anyagunk gondolatára.

„A spontánul szerveződött játékok fantasztikus tanulási környezetet és lehetőségeket teremtettek a fiatal játékosoknak. Teljesen belemerültek a gyerekek az „itt és most” képzeletében és varázslatában, zabolátlan élvezetében, barátságos versengésben a vereség félelme nélkül, és a labdarúgás mozdulatainak és technikájának állandó ismétlésében. És mindez önszabályozó rendben, külső befolyás nélkül zajlott.” (lásd korábbi cikkünket, melyet itt is elolvashat)

S ez a jelenség nem magyar , nem „budapesti”.
A világon mindenhol megtalálják a gyerekek az őket érdeklő játékformákat.
Nézzék csak!
„Joga bonito” a világban!

Így labdáznak a világban! És az esetek többségében ott a rúgófal.
Mert kéznél van"!


Joga Bonito - Funny video clips are a click away
Szakmai anyunkban a rúgófal köré felépített lehetőségre, gyakorlati példákra szeretnénk felhívni a figyelmet.
Mostani fejezetünkben az egyszemélyes gyakorlás lehetőségeinek egy részét mutatjuk be.

Előbb azonban a rúgófalról.


  • Mérete szinte teljesen mindegy, lehet 1 méter szélestől és 1 méter magasságig, bármennyi, lehet dönthető, vagy a talajhoz viszonyítva mereven 90 fokos. A lényeg, hogy visszaadja a labdát.
  • Anyagáról: javasolható hogy a labdát „visszapasszoló” rész a fából legyen a hozzá készített keret meg vasból. De, ha úgy adódik, akkor a környezetben meglévő épületfalat is fel lehet használni.
  • Számáról: ha egy fallal rendelkezünk, azt a gyakorló játékossal szemben, vagy tőle valemelyik oldalra helyezzük el. Ha több fallal rendelezünk, akkor a játékos két oldalára tegyük le.
  • Javaslat: célszerű a rúgófal mellé, vele szemben, rézsút irányban egy hordozható kaput felállítani, mint lövési célt is meghatározhatunk. A góllövés élményét nem lehet felülmúlni! Ez esetben is több variáció lehetséges. Ha kapusunk van jó, ha nincs, akkor a gólvonalon állítsunk fel bójákat, így konkrét befejezési, lövési célt is meghatározhatunk.
Az egyéni készségfejlesztés lehetősége rúgófal segítségével
Az egyéni gyakorlás alapja az ismétlés.
Az a gyermek, aki „nagy álmokkal” éli át az igazi játékossá válás szándékát, az képes „órákon át” gyakorolni. Ennek a játékosnak tökéletes edzőpartnere a rúgófal.
Számtalan technikai elemet iskolázhat ki a segítségével a labda átadásától a labda átviteléig. Lehetőség kínálkozik a különböző irányból érkező labdákra való rámozgást gyakorolni. Élvezetes tevékenység, egy olyan „edzőpartnerrel”, aki mindig a gyakorló rendelkezésére áll.
  • A kezdő játékosoknak kimondottan jó és hasznos lehetőséget biztosít a gyakorlásra.
  • A képzettebb labdarúgónak a labdával való „zsonglőrködés” lehetőségét is biztosítja. Különböző trükköket, labdamozgatásokat, átadásokat és átvételeket lehet a rugófal segítségével, játékszerűen, élvezetesen gyakorolni.

Mindezt egyénileg, de nem egyedül!
Hiszen a futballjáték alapja a versengés érzete. Tehát, ha egy játékos a rúgófallal szemben gyakorol, ettől függetlenül még ott lehet egy társa, barátja, akivel előre meghatározott szempontok alapján versenghet.

  • Ki tudja pattanás nélkül a falra emelni a labdát?
  • Egy perc alatt ki az aki öt méterre a faltól a legtöbbet tudja passzolni és átvenni a labdát?
A gyakorlás néhány alaphelyzete az egyéni gyakorlásnál:
  

Feladatok:

1. Lapos adogatás kb. 5-7 m. távolságban lévő rúgófalra. Belsővel, csüddel (mindkét lábbal) a visszapattanó labda átvétele és anélkül
2. Félmagas adogatás a falra. Belsővel, csüddel (mindkét lábbal) a visszapattanó labda átvétele és anélkül
3. Csüdrúgás csípőmagasságban pattanó labdával, kapásból a kb. 5-7 m távolságban lévő rúgófalra. A játékos olyan magasan dobja a rúgófalra a labdát, hogy az a talajról kb. csípőmagasságban pattanjon fel.
Mindkét lábbal.
4. Fejelés a kb. 2-3 m-re távolságban lévő falra
Fejelés feldobás után; a magasra dobott labdát fejjel levenni (kb. egy m magasra felfejelni); folyamatosan fejelés a falra, majd ugyanaz fokozott ütemben; folyamatos fejelés a falra labdaátvétellel a következőképpen: fejelés a falra – a visszapattanót 1 m magasra felfejelni, majd ismét a falra fejelni, stb.
5. Toprúgás kézből a kb. 7-8 m távolságban lévő falra:
Belsővel és küldő csüddel félmagasan és laposan
6. Dobás vagy csüdrúgás kézből a rúgófalra, a visszapattanó labdát különböző rúgásfajtával visszajátszva:
Belsővel és küldő csüddel félmagasan és laposan.
7. Csüdrúgások a 12-15 m. távolságban lévő falra:
A visszapattanó labda átvételével és anélkül.
8. Szemből labdavezetés után lövés a falra. A gyakorló kb. 30 m. távolságból vezeti a labdát, majd a rúgófalra lő. A visszapattanó labdával több lehetőség kínálkozik. Újra rúgja a falra, átveszi a fal felé, visszafordulva veszi át, stb. …
9. Oldalról labdavezetés (ferde irányból) a fal felé, majd a falhoz közelebbi/távolabbi lábbal rúgás a falra, a visszapattanó labdával továbbhaladás, esetleg egy újabb csel beiktatása.
10. A rúgófallal párhuzamosan történő labdavezetésből rúgás a falra. A játékos lassú vagy gyors futással közelíti meg a falat. A mindenkori sebességtől eltérően lassul vagy gyorsul fel rúgás előtt és hajtja végre a „falpasszt”.
11. Rúgás a falra oldalról kb. 5-8 méter távolságból. A játékos a fallal párhuzamosan ide-oda mozog és ferdén a fal közepére továbbítja a labdát. Mindkét lábbal.
12. Labdavezetés a fallal párhuzamosan és passz a falra. A játékos a faltól 5-8 m. távolságban vezeti a labdát a fallal párhuzamosan, majd a fal első harmadára passzolja; továbbfutva a visszapattanó labdát átveszi és továbbvezeti, megfordul és az ellenkező irányból is végrehajtja. Gyakorolni kell lassú és gyors futásban, ritmusváltással, a falhoz közelebbi és távolabbi lábbal, belsővel, külsővel.
13. Félmagas átadások a falra, egyszeri labdapattanással a talajról. Gyakorolva csüddel, belsővel tetszés szerinti lábbal, mindkét lábbal.
14. Mint az előbbi, de nem pattan a labda a talajon, folyamatosan a levegőben kell tartani. Lehet többszöri „testérintéssel”. (tehát láb, láb, mell, fej, láb közte bármikor fal)

Az előbbi gyakorlatoknál bármikor be lehet iktatni egy „befejezést” - kapura fordulást lövéssel, kapu valamelyik sarka irányába való passzolást.
Jó gyakorlást!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.